Szevasz

Én vagyok… (Tükör-vers)


Én egy férfi vagyok
Férfi, maszk nélkül
Egyenesen a szívvel
Azt mondom, amit gondolok
Farkasok hatalmával
Tűzzel és karddal

Nekem csak séta a világ
De mond és én beszélek,

A senki szájába
Én vagyok a bíró
Irgalom nélkül
Ó mily szívtelen

 

Én vagyok a tükör
Közeli, de megközelíthetetlen
Én vagyok, az udvari bolond
Ki játszik az idővel

De nem eladó

S nem ragasztható

 

És nem vagyok a vihar

Csak a dühös szél
Egy pohár víz
A sötét tengeren
Tánc vagyok

A szakadék peremén

 

Vad szenvedély vagyok

Lágy romantika

S fanyar, ha jönnek
A hamis próféták

De ha le kell esnie

Én bátran zuhanok

Én vagyok a pattogó tűz

Én vagyok a dübörgő vízesés

Vagyok egy vágtató ló

S vagyok mégis vihar
A fény az égből
Egy öngyilkos robbantás

Idealista …
Én nem vagyok költő
Metaforákban élek

Én vagyok a teljes átalakulás
Nem teszik, hogy jobban
Hogy milyen, de vagyok…

Én villám vagyok
Így akarok élni
Szeretet és gyűlölet,

Vakító villanás

S nem leszek, s nem voltam

Vagyok, ím e pillanat

Nem vagyok a megmentő
Tudom, mi a megbocsátás
S a hazugság, nem békéltető
Testem egy hazugság,

A torkomba kés

Én, én Vagyok, s te, te

 

Martonvásár, 2010. Május 05.